"Az álmokkal az a baj, hogy a beteljesedés előtt szertefoszlanak. Az élet viszont egy gyilkos körforgás, melyből lehetetlen kiszálni."
Az ébresztőórám hangos kiabálására keltem, s mint akit kergetnek úgy ugrottam ki az ágyból az élesen sipító hang hatására. Miután megbizonyosodtam róla, hogy nem égett fel a ház, hatalmasat sóhajtva visszadőltem a puha párnák közé. De pár perc múlva el kellett kezdenem a szokásos reggeli készülődést, ha nem akartam elkésni az iskolából. Gyorsan magamra kapkodtam az első ruhát, ami a kezem ügyébe akadt, majd behajigáltam tankönyveimet iskolatáskámba, s indulásra készen kirohantam az előszobába hangosan kántálva, ezzel siettetve az indulást.
Az autónk lefékezett az iskola előtt, tüstént kiszáltam és amilyen gyorsan csak tudtam, futottam az iskola felé. Volt egy olyan érzésem, hogy megint el fogok késni.
Kipirult arcal rontottam be a tizenhármas terem ajtaján. Mindenki vigyorogva pillantott fel rám az imént kiosztott fizika témazáróbolt. Miután megígértem a tanárnak, hogy soha többé nem fordul ilyesmi elő, hátramentem a középső padsor negyedik padjához, és levetettem magam legjobb barátnőm mellé. Igazándiból nem ott volt a helyem, de amit a fizikatanár nem tud, nem is fájhat neki.
Említett személy még vetett rám egy utolsó szúrós pillantást, majd újra elkezdte magyarázni a feladatokat.
